Na végre, itt a bivak.

 2012.08.12. 12:28

Végre túlmásztunk a vízbetörésekre figyelmeztető táblán. Most lehetne egy kicsit lazítani, de inkább úgy döntünk, hogy innen már elmegyünk a bivakig. Már "csak" 100m szint. Hajnali 3 óra lehet, jó lenne valamit enni-inni, ledobni a beget a hátunkról meg ilyesmi. Jó vizesek vagyunk, túl sok időnk biztos nem lesz rá, mire betuszkoljuk a szendvicset, kockára fagyunk.

A legveszélyesebb részen már túl vagyunk, de a legnehezebb rész még hátra van. Ha nincs szerencsénk, a meanderes részen, -250-en is jöhet még sok víz a nyakunkba, viszont nekünk leginkább a kimerültségtől kell tartanunk. Könnyű lenne ráfogni, hogy csak a kaja miatt nem olyan a tempó, mint ugyanitt lefelé menet. Már 14 órája nyomjuk folyamatosan. 

Innen aztán mégis könnyebben haladtunk, mert lazább és látványosabb is lett a terep. Cseppkőhegyeken innen, tettarátamezőkön túl... De azért a szintet tolni kellett! Aztán egyszer csak ott álltunk a bivakban. Mindenki megkönnyebbült egy kicsit, és nem csak a ledobott beg súlya miatt. Hátrahagyott cuccaink érintetlenül vártak minket, senki nem tévedt erre azóta.

A bivak egy csendes, hatalmas teremben egy jól megépített izofólia-sátrat jelent, alapterületén vagy 7-8 polifoam volt leterítve, benne vész esetére zacskós energiadús falatok, némi gyógyszer, meg ilyesmik voltak ledepózva. Mellette random elhelyezve még 2 vadonatúj, csili-vili, M zárolt Quechua sátor is volt felállítva, amiknek nem nagyon értettük a funkcióját. 

Nem sokáig tippelgettünk, inkább jól bekuckóztunk a izofólia-sátorba. Előkerültek a szendvicsek, a főzők, és minden, amit még a begjeinkben találtunk. A jó kaják, a csokik, az idióta fárasztó poénok. 

A kávé mellé még sört is bontottunk, bár az valami érthetetlen módon nem nagyon fogyott. Jól bezabáltunk, a főző aránylag meleget is csinált a sátorban, rendbe raktuk a lámpáinkat, rendesen rápihentünk a maradék 500 méterre. Jóllakott napközis  tudatállapotunkban egész elégedettek voltunk eddigi teljesítményünkkel. A túra minden résztvevője megvolt, legalábbis létszámilag, egész jó részidőt futottunk, és még vannak tartalékaink. Ültünk ott, mint a Buddha, fél kilóméterrel a föld alatt. Eltelt egy óra, volt, akinek màr a szeme is kezdett leragadni, úgyhogy itt volt az ideje indulót fújni. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://berger2012.blog.hu/api/trackback/id/tr334701003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása