Ide nem illő módon földre kellett borulni, kuszoda következett. Erről nem szóltak a franciák. (Szerintem azért, hogy innen aztán tényleg forduljunk vissza.) Egyik ága egy bővizű szifonhoz vezetett, a másikat nem nagyon találtuk. Talán ez lenne a végpont? Gondoltuk, hogy a légnyomásos magasságmérő nem erre van kitalálva, de ennyit azért biztos nem tévedhet!

Ácsorogtunk a szűkület bejáratánál. Sokkal nyomasztóbb volt a helyzet, mint amennyire csalódottak voltunk. Körülöttünk minden úgy volt otthagyva, ahogy a legutóbbi áradás lepakolta. Ezen a részen nincs olyan, hogy vízszint. Ha itt megjelenik a víz, akkor iszonyatos sebességgel és mindenhonnan jön. És mi itt ácsorogtunk egy szűkület bejáratánál, ami ráadásul egy szifonba vezet.

Mindenkin látszott, hogy a háta közepére se kívánna egy jó kis vízbetörést. Nem tököltünk sokat, indulni kellett, el innen, valahová. Kettőt már tempóztam is a kötélen felfelé, amikor Barcza meglátott valamit. Szűk volt, víz csorgott az alján, a beg alig fért keresztül rajta, de úgy 20 méter után kijutottunk belőle a túloldalon. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek bármilyen fóbiája lenne, voltunk már pár macerás szűkületben, de most eléggé nyomorultan éreztük magunkat, és később majd még vissza is kell jönni rajta.

Újra kiszélesedett a barlang, hatalmas, dübörgő vízesések mellett ereszkedtünk a mélységbe. Csak pislogtunk, beg nem maradt szárazon. Ha ez az alap vízmennyiség, akkor mi lehet itt árvíz idején?