Kb. -600-nál szűkebbé vált a pálya, a több helyen majomhidakon kellett a folyóvá szélesedett patak felett átkelni. A francia barátaink táblákon érdeklődtek, hogy:

A barlang innentől vesz igazán igénybe, biztos vagy benne, hogy folytatod?

A barlang innentől igazán vízbetörés-veszélyes. Próbáltuk nem sokkolni magunkat, inkább a szemben lévő, méltán híres „zuhany"-ra koncentráltunk, amit minden erre tévedő élményturista módszeresen lefotóz. Mivel előtte megbeszéltük, hogy inkább visszafelé nézelődünk, belevetettük magunkat a kötélhidas részbe. A folyó szintjén jó hosszú szakaszon már csak az oldalfalakra szerelt szakadt kötélhidakon lehetett átaraszolni, és mivel itt minden sokkal mélyebb, szélesebb, magasabb, meg hosszabb, mint máshol, legalább egy órán keresztül két kantárban közlekedtünk. Feszes híd, laza híd, begmerítős travi, néha egy-egy irányított ereszkedéssel tarkítva. Ajánlanám gyakorolni egy T3 tanfolyam extrém különítményének. A kötelek enyhén szólva agyonhasználtak voltak. A szakadt körszövet látványát előbb-utóbb megszoktuk, de olyan szakasz is volt, ahol olyan kötelekbe kellett beleterhelni begestül, amit már csak a 4 pászma tart. Mindenhol mosott kövek, falak. Látszik, hogyha itt igazán jön a víz, akkor az tényleg mindent visz. Gyilkos volt, de aztán ezen is túl lettünk.