Csütörtök 

Na végre, ma mehetünk ferrátázni!

Tisztában voltunk vele, hogy ha nem sietünk, a dél-franciaországi napsütésben oda fogunk kozmálni a sziklafalra, mégis nagyon nehéz indulásunk volt. Idő hiányában ki is hagytuk a Grenoblei ferrátát, mert a másik ígéretesebbnek nézett ki. Már dél is elmúlt, amikor odaértünk a "Funiculare", "Crolles" és még többféle nevű via ferrátához. Többféle neve azért van, mert több helyen lehet beszállni, és többféle végpontja is van. Ezt akkor még persze nem tudtuk, így aztán több elágazást is találtunk a pályán, franciául odabiggyesztett  magyarázatokkal. Ezek közül az "EXTREME" tábla volt egyedül egyértelmű, a többinél csak vonogattuk a vállainkat, meg a kantárjainkat. "Kénytelenek" voltunk ezen végigmenni. 

Közben a fejünk felett hatalmas keselyűk kezdtek gyülekezni, a frász jött ránk, mikor egy kellemes áthajlásban lógás közben átszaladt rajtunk egy-egy hatalmas árnyék. Megtelt az égbolt siklóernyősökkel, meg sárkányrepülőkkel. 

Nagyon magas, látványos vízesés alá érkeztünk. Strandhangulat alakult ki a szikla peremén, készült is egy csomó fotó. 

De ez még csak az út fele volt, ismét felpattantunk az áthajlásokra. További küzdelmek árán feljutottunk a vízesés tetejére, és itt még mindig nem volt vége. Itt is készültek látványos fotók.

Végül pont a repülő emberek starthelyére lukadtunk ki. Jó volt közelről látni, mennyire egyszerű büntetlenül leugrani a szikla pereméről. ID és Dudi végül nem kapott 10 perces ajándék repülést a fiúktól, akiknek csak egy-egy vacsiról kellett volna lemondani cserébe, de mindannyian egy életre kedvet kaptunk a sárkányozáshoz. Majd egyszer...

Visszatérve a táborba várt minket 1 jó kis összepakolás a holnapi túrára. A Berger térképet kénytelenek voltunk memorizálni, mert nem hoztunk, a táborban pedig nem kaphattunk. Azért ez nem volt egyszerű. 

További hír, hogy hazafelé voltunk shoppingolni. Este konzerves kukoricát melegíthetett Dudi, így vágyai végre némiképp ki lettek elégítve.