Kb.

Tettaráta-mező. Ameddig csak ellátunk, hófehér hatalmas tettaráták kristálytiszta vízzel. Ezek peremein kell kacskaringóznunk. Otthon ezért valszeg agyonlőttek volna, itt meg pont a világvégéig érnek a tufák, nincs is más. Úgy bóklászunk közöttük, mint Ákoska a kotori szerpentinen. 

Erdélyben, a Királyban (akkor még Doktornak hívtuk) láttunk ilyet egyszer, amikor a 300m-es nagytermet találtuk. Akkor nem voltunk hajlandóak rálépni, levettük a csizmát, és zokniban mászkáltunk rajta. 

A következő részen hasonló terep várt ránk, csak ugyanez tettaráták helyett végig hatalmas álló-cseppkövekkel és lefolyásokkal volt kirakva. 

Kár, hogy nem nagyon érünk rá nézelődni.