Pontosabban a neoprén nélkül járható végpont. Innen már csak mellig merülve és úszva lehetne továbbjutni, még nagyjából 45 méter szintet. Menjen, akinek hét...mm-es neoprémje van! Onnan meg aztán tényleg csak víz alatt, palackkal úgy 20 métert, de ott aztán teljesen vége.
Mit is kell ilyenkor csinálni? Gyorsan, a fényképezőgép, gyorsan a végpontcsoki! Az erre az esetre rendszeresített végpontpálinka!
Majdnem 8 órája indultunk fentről, eddig aránylag simán ment a túra, bár a kötélhidas részeknél nagyokat kellett küzdeni. Mindenki rendben van, és örömködik kissé kieresztett slószában és jó vizes overálljában. Régóta vártuk már ezt a pillanatot. Szép, meg jó, meg minden, de ez sem túl bizalomgerjesztő egy hely. Jobb lesz lelépni. Illetve fel.
Nem is nagyon akarunk belegondolni, hogy mi vár ránk. Rémy azt ígérte, hogy visszafelé dupla annyi idő lesz. Ereszkedtünk vagy 6-700 métert kötélen, ugyanez felfelé biztos nem lesz túl vidám mutatvány, de a többi szintet is ki kell tolni valahogy. Valakinek az az ötlete támadt, hogy együnk valamit előbb, de a többiek gyorsan leszavazták. Inkább előbb jussunk el valami kevésbé életveszélyes helyre.