Szerda este 9, Berger-tábor

Itt ülök 1 hatalmas, fél falat beborító Berger térkép előtt. Brutális.

Ahhoz képest, hogy tegnap azt írtam, hogy milyen jó a kaja, a mai menü után eldöntöttük, hogy a továbbiakban inkább kihagyjuk. Ez a mai tonhal nem nagyon sikerült nekik. Pedig nem erről híresek a franciák. Ja, és tegnap este még ránk is zárták az utolsó kocsmát a faluban. Nem volt szép tőlük. Visszalopakodtunk a táborba, ahol meg lábujjhegyen kellett fosztogatni az Opel csomagtartóját, mert már mindenki aludt a sátrakban.

Az idő király, mióta itt vagyunk folyton süt a nap. A táborban mindig kiírják a várható időjárást a következő napra, Sun, Sun, Sun, Sunny day...eddig elég jól néz ki a tábla. Reméljük, kitart szombat reggelig. Ha mégsem, még az is előfordulhat, h ki kell hagynunk a nagy barlangot. 

A mai napra szánt ferrátázást eltoltuk egy nappal, mert a többség úgy döntött, hogy inkább menjünk barlangba.  Első körben a Traversee másik felét dobta a gép, aztán reggel egy nagyon magabiztos, ámde francia csapat megfűzött minket, hogy menjünk el velük egy kicsit kisebb, de sokkal szebb barlangba. Nagyon lelkesek voltak, meg segítőkészek, aztán meg is kértek minket, hogy vigyük el őket a barlangig, hiszen nekik nincs is autójuk. Akkor még hárman voltak, indulásra már csak 1 francia maradt, de így is 2X kellett fordulni. Na jó, nem volt messze. Legalábbis az autóút nem volt sok, de Dudu (ez az ő neve) az erdőben már nem nagyon igazodott ki az anyanyelvén íródott itineren. Bejártuk a környékbeli hegyeket nem kis begeinkkel, mire tök véletlenül találkoztunk két pont oda igyekvő barlangászforma emberrel. Ezek a mi Dudunkkal nagyon vidáman, de teljesen értelmetlenül hablatyoltak egy sort, aztán végre elvittek minket a barlangig. 4 óra bolyongás, és vagy 400m szint után végre eljutottunk a bejáratig.

Vénusz-bg.

A barlang egy 5 méteres szemét, szűk, hideg huzatos járattal indít, amiből egy 15m-es kötélen lehet lejutni a vízszintes ágba. Onnan viszont már slósz nélkül lehet kényelmesen haladni, mondjuk mint a Béke első részeiben. Kb. úgy is néz ki. Meanderek, gyönyörű termek egymás után, tele mindenféle típusú, méretű és formájú cseppkövekkel. Nagyjából 3 órás vihogós-fotózós-csodálkozós túrát nyomtunk. Dudu a végére már többek között tisztán és érthetően tudott sört rendelni magyarul, és nagynehezen még a neveinket is megtanulta. Aztán a vacsira alig értünk vissza a táborba.

A CMJMFS lámpák (azaz Csiribá-Mézga-Jáger-Makó Fabrik System) igen jól működnek. Kösz CsRB és Mézga!!! Több gyanútlan franciát már sikerült is megvakítani velük.  Egészségetekre! A nektek szánt ajándék söröket éppen most isszuk Accával.

Aránylag mindenki egész jól van, persze kisebb-nagyobb emésztési problémák azért adódnak, mint minden nagyobb túrán.

Reggel megjelent még két magyar versenyző, Hajnal Ági és Zentai Péter is próbálkozni fognak a Bergerrel.

Dudi üzeni, hogy még mindig nem lehet kapni kukoricát.